Ahogy színlátási zavarok döntő többsége, úgy a színtévesztés is genetikai eredetű, és jóval nagyobb arányban érinti a férfiakat, mint a nőket.
Hogy lehet valaki színtévesztő anélkül, hogy tudná?
A színtévesztés egy állapot, amelyre a színérzékelés részleges zavara jellemző, gyógyítani nem lehet, bár korrigálni bizonyos szűk korlátok között igen. Gyakran előfordul, hogy csak felnőttkorban derül ki egy rutin szűrővizsgálaton, ami mondjuk a jogosítvány megszerzéséhez vagy valamilyen munkakörhöz szükséges. Pedig sok addigi nehézségtől és kudarctól megmenekülhetett volna a színtévesztő, ha már gyermekkorában felfedezik nála ezt a speciális adottságot.
Az esetek többségében genetikai rendellenesség áll a hátterében, melynek következtében az érintett személy bizonyos színeket vagy színárnyalatokat nem tud megkülönböztetni:
- Leggyakoribb az ún. piros–zöld színtévesztés, melynél a piros, a sárga és a zöld színek felismerése okoz nehézséget.
- Ennél jóval ritkább a kék és a sárga megkülönböztetési problémája, és rendkívül ritkán fordul elő a teljes színvakság.
Hogyan történhet meg mégis, hogy a színtévesztés akár évekig, évtizedekig rejtve marad?
Ha belegondolunk, ez nem is olyan érthetetlen, hiszen a világot felfedező kisgyermek nincsen – értelemszerűen nem is lehet – tudatában annak, hogy nem jól látja a színeket, és mint minden mást, tapasztalati úton megtanulja az általa látott színárnyalatok megnevezését is.
Ezzel a tanult készséggel viszonylag jól elnavigál az életben, anélkül hogy akár benne, akár a környezetéből bárkiben felmerülne, hogy ő valójában mást lát, mint a többség, amikor mondjuk egy piros vagy zöld tárgyat néz.
Mi várható el egy kisgyermektől?
A színek megkülönböztetésének képessége
Egy óvodáskorú gyermek képes egyrészt a színdiszkriminációra, azaz meg tudja különböztetni a főbb színeket – ezt ellenőrizhetjük (illetve már jóval korábban gyakorolhatjuk) oly módon, hogy valamely játékkészlet elemeit színek szerint csoportosíttatjuk vele.
- Erre jó megoldást kínálnak az óriási, könnyen megfogható fűzhető színes gyöngyök.
A színfelismerés támogatása
A csoportosításhoz nagyon szorosan kapcsolódik a színfelismerés képessége, amit külön is fejleszthetünk-ellenőrizhetünk azzal, hogy megkérjük gyermekünket, hogy az egyik kiválasztott elemmel azonos színű másik darabot keressen ki a vegyes kupacból.
- Ehhez kicsiknek nagyon jók az olyan párosító játékok, mint a Frank játékcsaládból a Játék a színekkel vagy a Milyen színű, illetve a Goula fogantyús puzzle-je, a Formák-színek,
- Valamivel nagyobbaknak pedig például a Goula öltöztetős játéka, ami akár kooperatív, akár versengő játékszabály szerint is játszható.
- A csoportosítás, párosítás-egyeztetés játékai más tekintetben is, például:
- a logikai készség,
- az absztrakció,
- a koncentrációs készség
- és a türelem,
- monotóniatűrés,
- illetve akár a finommotorika fejlesztése szempontjából)
is nagyon fontosak és hasznosak már legalább egyéves kortól.
A színek megnevezése
Ugyanígy óvodáskorra elvárható a színidentifikáció az alapszínek vonatkozásában, azaz hogy a kisgyermek képes legyen megnevezni a színeket.
- Egy iskolába készülő gyermeknek pedig már nem csak néhány alapszínt, de többé-kevésbé az összes markáns színt fel kell tudnia ismerni és meg is kell tudnia nevezni (például a 12 darabos színesceruza-készletének színeit),
- Továbbá különbséget tenni azok sötét és világos árnyalatai között.
Mire figyeljünk oda, ha felmerül a színtévesztés lehetősége?
Elsősorban és minden vonatkozásban magára a gyermekre, főleg, ha a színtévesztés már előfordult a családban!
Vagyis ha születésétől kezdve sokat és sokrétűen foglalkozunk vele, akkor:
- Egyrészt minden bizonnyal kellő időben és módon fognak fejlődni a különböző részképességei.
- Másrészt, ha ily módon figyelemmel kísérjük a fejlődését, időben észre fogjuk venni, ha valami mégis eltér.
Ilyen jelek lehetnek, amelyekre érdemes felfigyelni, amennyiben rendszeresen és következetes jelleggel jelentkeznek:
- A színekre épülő logikai játékok, feladatok problémát okoznak;
- Spontán helyzetekben rosszul nevez meg vagy ismer fel bizonyos színeket (például amikor kérjük tőle a piros kisautót, vagy zöldnek nevezi a piros pólóját);
- Rajzain bizonyos színek rendszerint furcsán jelennek meg;
- Az iskolában gondot okoz a színnel kapcsolatos instrukciók követése (például mit húzzon alá pirossal vagy zölddel);
- Az iskolában nehézségei vannak a színes ábrák, grafikonok, képek stb. értelmezésével.
Ezek nem feltétlenül a színtévesztés jelei, de ha rendszerességet vagy következetességet látunk bennük, vagy azt tapasztaljuk, hogy ezen a téren gyermekünk elmarad kortársai mellett (és csak az ilyen típusú feladatokban), figyeljünk oda rá, és észrevétlenül (játékosan) ellenőrizzük hosszabb időszak során a színnel kapcsolatos készségeit.
Pár egyszerű tipp a színtévesztés korrigálásához
- Ha kisgyermekünk nem biztos a színek megnevezésében, tudatosan használjuk a mindennapi élethelyzetekben a színek neveit: mondassuk el vele a gyümölcskosárban lévő gyümölcsök színeit, kérjük meg, hogy hozza oda bizonyos színű ruhadarabunkat, stb.
- Játsszunk vele színcsoportosítós és -válogatós játékokat, a korábban említettek mellett akár a kreatív gyöngyfűzős vagy kirakós játékokkal, de nagyszerűen alkalmazhatók hozzá a Hama vasalható gyöngyös készletei is.
- A különböző színkártyákkal vagy színes készletekkel úgy is játszhatunk, hogy a színekhez egyezményesen valamilyen feladatot rendelünk, amit a szín kihúzásakor kérdés nélkül végre kell hajtani (például piros=puszi, kék=egy lábon állás stb.).
